Felnőni a harcban – Balogh Norbert Interjú A “Felnőni a harcban” sorozatot azzal a céllal indítottuk, hogy bemutassuk, milyen emberi értékekkel és tapasztalatokkal gyarapodtak kiváló harcosaink pályájuk során. A sort Halmi Viktorral kezdtük, majd Győrfi Csaba következett, most pedig Debrecen város kiválóságával, Balogh Norberttel beszélgettünk a ringben eltöltött évekről és az ott szerzett tapasztalatokról. ellenfelem.hu: – Elsők közt tekintsünk vissza kicsit a kezdetekre. Visszaemlékezve, mik voltak az a benyomásaid az első edzéseid után a küzdősporttal kapcsolatban? Balogh Norbert: – Visszaemlékezve a kezdetekre először ökölvívásba nyúltam bele,melyet közel egy évig űztem,de már akkor éreztem, hogy hiányzik valami plusz. Azután sikerült belecsöppennem a küzdősportok világába, pontosabban szólva a Muay Thai-ba, majd később a K-1-be. Azonnal megfogott és magával ragadott az egész úgy ahogy van. Tudtam, hogy ez az ami nekem való. Abban a pillanatban megvolt, mit akarok elérni, és mik a céljaim. Azt a pluszt, ami hiányzott előtte, máris pótolta. Szerelem lett első találkozásra, és a mai napig tart. e.: – Voltak-e akkoriban olyan edzőtársaid, akikre felnéztél, netán a mai napig szoros barátság köt hozzájuk? B.N.: – Igen természetesen. Kezdőként az összes haladóra felnéztem, kivétel nélkül, és a mai napig tisztelem mindegyik srácot, még ha másfelé sodorta is őket a szél. De a legjobban a Süveges Szilárd – ha jól emlékszem békéscsabai srác -, nálunk Debrecenben Lelekács Csaba, Zilai Sándor volt az, aki igazán motivált a kezdetekkor! Akkor még nem volt olyan hétköznapi, hogy újságokban szerepeljen valaki hatalmas meccsről készült pillanatképekkel. Akkor még máshogy mentek a dolgok. Zilai Sanyival több mint 17 éve vagyunk szoros baráti viszonyban. Sok komoly csatában segédkezett mellettem. e.: – Mekkora mértékben formálták személyiségedet az edzőteremben és a ringben eltöltött évek? B.N.: – Kimerem jelenteni, hogy hatalmas mértékben megváltoztatta a személyiségemet, az életről alkotott képemet a teremben, és a szorítóban eltöltött idő. Számomra ez nem volt más anno, mint egy Menedékhely! A sportnál nincs jobb tanár! Jobban értékelem, ami van és tudom, milyen az amikor nincs. De legfőképpen abban segített – és segít a mai napig -, hogy érhetett a múltban és érhet most, a jelenben is bármi kudarc, nehézség a NAGYBETŰSBEN, akkor is erőt ad, késztet, hogy soha ne hátráljak meg!! e.: – Számos díjat nyertél. Van köztük olyan, amelyre valamilyen okból kicsit büszkébben gondolsz vissza, mint a többire? B.N.: – Ezt a kérdést elolvasva azonnal tudtam a választ. A 2011. májusi Fightcode Dragons Európai selejtező mérkőzése! Itt volt az, hogy három kőkemény menet után extra menetben Luka Tomic ellen sikerült a negyedik menet elején befejezni a mérkőzést egy fejrúgással. Miért is vagyok büszke? Mert Magyarországról elsőként nekem sikerült bejutni a világ legjobbjai közé, a 72 kg-osok döntőjébe, az elit harcosok közé. Ilyet még nem csinált senki előtte. Erre nagyon büszkén emlékszem vissza a mai napig. Soha nem felejtem, hogy több, mint 6000 szurkoló harsogta a nevemet az Arénában, jelezve azt, hogy mellettem vannak. e.: – Nyilván szembesültél Te is kudarccal pályád során. Hogy ráztad helyre a gondolatokat egy vesztes mérkőzés utáni napon? B.N.: – Sokat voltam egyedül. Többször játszottam vissza mi történt. Nem másokat hibáztattam. Nem az edzőt, csak saját magamba kerestem a szálkát. Mi volt a hiba? Mi az amin változtatnom kell??Megtettem mindent annak érdekében, hogy győzzek? Kérdések tömkelege a fejemben. Majd a belső hang szólt. Nincs vége míg nem nyersz!!! e.: – Edzőként, mik azok a dolgok, melyeket megőriztél abból, amit versenyzői pályafutásod során tanultál és tapasztaltál? B.N.: – Ez jó kérdés. Elsősorban azt, hogy az itthoni mezőny nem ugyanaz, mint a nemzetközi, beszélhetünk itt amatőr vagy profi versenyekről. Sokat beszélek a srácokkal ezekről a dolgokról. Fontos az is hogy, önzőnek kell lenni, nélkülözni, áldozni kell sokat, és dolgozni míg bele nem gebedsz. Megtanultam, hogy ne hazudjak, képezzem magam,ne ragadjak le a tudás egy szintjén. Másrészt ne a meccspénzekből akarjak meggazdagodni, és a mérkőzéseken megtenni mindent a győzelem érdekében. Legyen az kudarc vagy siker a harc végkimenetele, ha tükörbe nézek tudjam azt mondani hogy igen mindent megtettem. e.: – Recept nyilván nincs rá, de mik azok az alap dolgok, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell manapság szerinted, ha jó harcossá szeretne válni? B.N.: – Tudjuk, elsősorban amikor elkezdünk sportolni akkor valami külső motiváció indít bennünket, mint például önvédelem, stb. Ahogy telik az idő ez változik. Ez idővel átalakul belső motivációvá, ami azt jelenti, hogy kell a sport iránti szeretet hogy elinduljon valami, az ami adja a löketet a fiatalnak. Majd a következő fontos tényező a tehetség. Igen ám, de hiába tehetséges valaki ha nincs meg a kellő szorgalma, kitartása hozzá. Ezért a szorgalom a kitartás mindenek előtt majd ezt követi a sport iránti alázat és tisztelet. e.: – Mi az, amit tanácsolnál egy a karrierjét most kezdő sportoló számára? B.N.: – Úgy érzem a legfontosabb, hogy a tanulni vágyó minél körültekintőbben járjon utána, ki az az ember, edző akitől a tudást szeretné beszerezni, mert sajnos sok a kókler. Kérdezzen, olvasson utána, hiszen nem mindegy, milyen irányt kap az úton. Fontos, kibe fekteti a bizalmát, stb. Tapasztalatból tudom több fiatal félve előítélettel keresett meg, hogy nem lesz megverve már az első edzésen?? Ezért fontos, hogy kit keres meg a sportolni vágyó!!! e.: – Végezetül essen néhány szó a csapatodról is. Mik a terveitek az idei év második felére? B.N.: – Elsősorban természetesen a versenyeztetés mindenek előtt. Itthon a WAKO Magyar bajnokságon szeretnék több fiatal tehetséget bemutatni. Ebben Katona Attila segítsége nagyban közrejátszik. Majd bele szeretnék nyúlni a kezdők, versenyzők és hobbisták táboroztatásába július végén, ha minden jol alakul. Szeretnénk minél több kurzust kialakítani, hogy minél többen lehetőséget kapjanak és eljöjjenek az ország több pontjáról is.